Bevezető

Amikor az ember elköltözik a pörgős városból, át egy kisebb vidéki helyre, minden megváltozik. Hiszen meg kell szokni az új házat, az új környezetet, ismerkedni kell a szomszédokkal, nehogy azt higgyék, hogy az új szomszéd nem is tud beszélni.
   Így volt ezzel a Szűcs család is, akik Pécsről elköltöztek, ugyanis a családapa állást kapott Budapesten. Mivel a családanya épp harmadik gyermeküket várta, ezért kérésére nem Budapesten, hanem hozzá közeli településen, Halásztelken vettek házat.  A családnak két gyermeke van a várt kicsi mellett, Niki, a kisebbik ő most 13 éves és nagyon nehezen viselte a költözést, hiszen az összes barátját ott kellett hagyni Pécsen, nagyon sokat durcázik, néha bezárkózik a szobájába és felhangosítja a zenét, hogy kicsit magára figyelhessen, igazi kamasz. A nagylány pedig Márta, ő most végezte el az iskolát, 19 éves, ő jobban örült a költözésnek, hiszen az egyetem miatt egyébként is fel kellett volna költöznie. Nagy öröme még az is, hogy felvették arra az egyetemre, ahova mindig is szeretett volna menni, csendes lány, de ha kell tud beszélni. Húga nem igazán szereti, mikor nővére mondja neki, hogy tanuljon, hiszen azzal fog az életben jutni valamire, ilyenkor harc lesz köztük, amit édesanyjuk Klára nem igazán szeret és tűr el. Klára 38 éves, jelenleg háztartásbeli és szülési szabadságát tölti, előtte ruhaszalonja volt, amit a költözés miatt ideiglenesen bezárta. Az apa József 42 éves és informatikusként dolgozik egy országos cégnél, de áthelyezték a budapesti központba őt. Kissé forrófejű, mikor kisebbik lánya kitalálja, hogy moziba kíván menni barátaival, de nincs nála pénz, ezért tőle kér, de ez egy apánál néha megengedett. Mártának van egy barátnője, ki pár évvel ezelőtt elköltözött Pécsről, Halásztelektől nem is olyan messze, Dunaharasztira. Őt Ritának hívják, aki két évvel idősebb Mártinál és van egy két éves kislánya, Vivien. Rita egy cserfes, aranyos lány, pörgős, ami miatt néha összeveszik barátnőjével.
De most kukkantsunk be valójában a család életébe a költözés utáni első hétre.
...
-Anya, anya!-futott le a dobozokkal teli házban az emeletről Niki.
-Mi a baj kincsem?-kérdezte Klára, lányától.
-Az emeleten láttam egy óriási pókot.
-Mekkora volt az a pók?
-Óriási, majdnem hatvan centi széles.-mutatta Niki a kezén, mekkora is lehetett a pók.
-Az lehetetlen lányom. Szólj Mártának, majd segít neked elüldözni a mutáns pókot.-s azzal Klára tovább pakolt ki a dobozokból.
Niki visszament az emeletre és Mártát kereste, de nem találta.
-Márti! Márti!! Mártiiii!!! MÁRTA!!!-kiabálta Niki, mire a mellette lévő nyitott ajtajú szobából szólt ki neki nővére.
-Nikolett, néha be is nézhetnél a szobákba és nem csak kívülről ordítasz nekem. Gyere inkább segíts nekem összeszerelni az ágyadat, ugyanis nem az én dolgaimmal foglalkozom, mint ahogy kéne.
-Jól van mindjárt segítek. Viszont láttam a sarokba egy óriási pókot és azzal kéne csinálni valamit, azt mondta anya, hogy te majd lecsapod nekem.-Niki hadarta a mondandóját, Márti pedig felhúzott szemöldökkel figyelte testvére hablatyát.
-Hagyjad békén, majd elbújik, de ha ennyire zavar tessék.-ezzel Niki kezébe nyomta a porfogót.
-De ezzel csak simogatni fogom azt a fránya pókot.-nyafogott Niki.
-Na ne szórakozz! Vagy leszeded a porfogóval azt a nyavalyás pókot, vagy ott hagyod és inkább segítesz összeszerelni az ágyadat.-Mártinak betelt a türelme és felemelte a hangját húgára.
-Akkor leszedem azt a pókot.-Niki durcásan válaszolt, majd hátat fordított nővérének és kiment a szobából.
-Szia! Az ágyadat csináld egyedül!-Márti lerakta az alkatrészeket, felállt és elindult le a földszintre...
....
Három nap telt el azóta, hogy beköltöztek és lassan minden bekerül, felkerül a helyére a házban. Niki tegnap már elment biciklizni a parkba, azzal a hittel, hátha találkozik új emberekkel, vele egyidősekkel. Találkozott is egy lánnyal, aki épp a kisöccsével labdázott, ám a labda Nikihez gurult és a kisfiú elkezdett sírni, hogy elveszett a labdája. Niki ekkor egy jó cselekedett ponttal gyűjtött többet.
-Sziasztok! Ez a ti labdátok?-odavitte hozzájuk a labdát.
-Igen, köszönjük szépen.-köszönte meg a lány Nikinek.-Nézd Szabi itt a labdád.-a lány odaadta öccsének a labdát, aki elvette kezéből és ölelgetve elkezdett vele futkározni.-Köszönöm szépen még egyszer, hogy visszahoztad nekünk a labdát, Szabi nem bír a labda nélkül élni.-hálálkodott a lány.
-Nagyon szívesen, nem szerettem volna, ha szomorú ez a kisfiú.
-Amúgy szia! Engem Lillának hívnak. Téged hogy hívnak?-mutatkozott be a lány.
-Niki vagyok, Szűcs Nikolett.-mutatkozott be Niki is.
-Én Szegedi Lilla. Mióta laksz itt? Soha sem láttalak még. Vagy nem itt jársz iskolába?
-Három napja költöztünk ide Pécsről. Apát áthelyezték a munkahelyén a budapesti központba, így el kellett költöznünk.-mesélte Niki a történetüket Lillának.
Egész jól elbeszélgettek, Lilla mesélt a városról,hogy milyen itt lakni, kiderült, hogy mind a kettőjüknek ugyanaz a kedvenc zenekara. Mire észbe kaptak Nikinek már haza kellett mennie, mert fél háromkor jöttek hozzájuk segíteni a rokonok összeszerelni az utolsó pár cuccot, ami még fontos volt. Elköszöntek egymástól, majd mindkettőjük elindult hazafelé.
...
Két héttel később Niki és Lilla már nagyon jóba voltak. Elmentek csavarogni, nézelődni, sétálni. Egy nap, mikor elmentek a cukrászdába sütit enni Lilla a telefonján olvasott valamit. Niki ette a sütit, de közbe azt nézte Lilla mégis, mi a fenét néz ennyire, ami miatt csak túrja a süteményt a villával. Mikor már szólni akart neki, hogy mit csinál, a lány felkiált.
-IGEN!!! Ez az, ez az!- felpattant az asztaltól és elkezdett az egész utca előtt táncikálni.
-Mi a gond?-Niki csak nézett értetlenül.
-Jövőhéten tánc fellépésem lesz Pesten a Lurdy Házban és közvetlen utánunk fog fellépni a ByTheWay. ÁÁÁÁáááá!!!-hadarta, majd tovább ugrándozott, mire Niki is beszállt az ugrándozásba.
.....
....
....